úgy volt képes, hogy sokáig jól játszott. az ősz például úgy volt remek, hogy rengeteg sérült volt. utána még mindig jól játszottak és már majdnem teljes volt a létszám is. most viszont a játék se megy és a sérüléshullám is újból elérte a csapatot. a kettő együtt pedig ezt eredményezi. ha szerencsénk van, a PO azért meglesz és egy hónap alatt a gödörből is kimászhatunk. ha nincs, akkor kuka a fél éves jó teljesítmény.

illetve csak majdnem kuka.

egy valamit ne felejtsünk azért el: a terv az volt, hogy 3-4 éven belül egy stabil PO-s csapatot építenek. az, hogy idén így bekezdtünk, mindenkit meglepett. nincs benne a csapatba még, csak kijött eleinte a lépés. és az, hogy a többiek mostanra megtalálták a gyengéinket, az ellenszerüket főként a speciális egységeinknek, az, hogy most már nem tudjuk ellensúlyozni a fontos hiányzókat, mind mind azért van, mert a mi padunk fele olyan hosszú minőségi játékosokból egyelőre, mint másoké. pontosan emiatt kell az a 3-4 év, nem viccből.

szóval egészében kell nézni az évet és ez bizony egy tökéletes tanulóév. és minden hibájával együtt (amiből lehet és kell is tanulni) sokkal szerethetőbb, szórakoztatóbb, mint az elmúlt 4 év, szóval szidom én is őket, de azért véssük már az eszünkbe, hogy a mi problémáink nem ugyanazok, mint mondjuk a Bostoné, a Capsé vagy épp a Phillyé itt keleten. mi nem PO runra rendezkedtünk be, nem kupában gondolkozunk. mi csapatot építünk, mentalitást, kultúrát próbálunk meghonosítani. és esetleg PO-tapasztalatot szerezni.

szóval én azt mondom, az egész évet nézve a kitűzött célokat tekintve ez egy csillagos ötös esztendő eddig.

más kérdés, hogy meccsről-meccsre mi is együtt szenvedünk velük, de ez a dolgunk, ezért vagyunk a szurkolóik nekik és nem mindig az aktuális esélyesnek. azt hagyjuk meg azoknak, akiknek az az életük...